Mindenki, aki külföldre indul, vagy érdeklődik más népek étkezési szokásai iránt, vagy csak egyszerűen szeretne egy szórakoztató olvasmányt az éjjeliszekrényre, szerezze be Quentin Crewe Nemzetközi étlapkalauz című gasztronómiai utazását.

Quentin Crewe angol író, újságíró és utazó, de főképp szellemes és kíváncsi ember, aki haláláig megőrizte jó kedélyét és optimizmusát. 16 évesen kissé csalódottan vette tudomásul, hogy semmi változás nem történt az életében, pedig egy Harley street-i specialista izomsorvadást diagnosztizálva ennyi időt jósolt neki – és elhatározta, hogy író lesz. Kezdő újságíróként a véletlen – és egy üresen maradt hasáb a lapban, amit az étteremben elköltött ebédjével „töltött meg” – hozta úgy, hogy gasztronómiai szakíró lett.

Cikkeivel elindított egy új tendenciát, mely az éttermi kritikánál inkább a vendéglátás stílusára, mint az ételek leírására helyezi a hangsúlyt.

A Nemzetközi étlapkalauzban 48 fontosabb gasztronómiai régió közel 10 000 ételének és legfinomabb italainak rövid leírását gyűjtötte össze. Csillaggal jelölte a saját kedvenceit és azokat, amiket jellegzetességük miatt nem szabad kihagyni, ha van alkalmunk megkóstolni. Az ételek után listázta az alapvető hasznos konyhai szavakat, köztük a „jó étvágyat!” és az „egészségére!”-t is az adott nyelveken, és a latintól eltérő írásmódúaknál még ábécét is közölt.

A magyar konyha Quentin Crewe szemével

Quentin Crewe szépen vállon vereget minket, amikor kijelenti, hogy leleményességünk és eredetiségünk folytán sikerült megőriznünk a magyar konyha egyéniségét az idegen hatásokkal szemben, bár az első étel a bolgár saláta, de szerepel rácponty és sólet is a palettán.

Quentin, aki nagyra értékeli a leveseinket, egy húslevest sem említ írásában. Cserébe viszont megismerteti az olvasót az erdélyi levessel (marhahúsleves tojássárgával gazdagítva, tejföllel, metélőhagymával, kaporral ízesítve). Csillagot kapott nála a kapor-, a meggy- és a zöldbableves.

A szerző az egekbe emeli a tökfőzeléket, a csikóstokányt, a fatányérost, a dobostortát és a rakott metéltet.

Végre kicsit egy külföldi szemével olvasva az étlapot rájöhetünk, hogy mi is eszünk olyan furcsaságokat, mint borsos-cukros-fokhagymás étel (uborkasaláta), valamint zsíros-cukros káposzta (káposztáskocka).

Quentin válogatása a magyar ételek között biztos mércét jelent, ha külföldieket látunk vendégül. Ráadásul a magyar ételek leírása korrekt, úgyhogy nagy bizalommal fordulok a többi nemzet jellemző ételei felé.

Forrás: KultúrPark